130. Ta ne bole cveće kad sa grane pade

Dialektus: D
Téma: Városi énekek, ismert és ismeretlen zeneszerzők művei
Jelzet: MZA-VT-AV-4.091B_10.50–12.50
Elnevezés vagy szövegkezdet: Ta ne bole cveće kad sa grane pade [De nem fáj a virágnak, ha leesik az ágról] és a Kazuj meni, ime moje [Mondd meg nekem, a nevemet] refrén
Helység: Battonya
Énekelte a Battonyai Szerb Egyházközség templomi énekeseinek férfikara
Gyűjtés éve: ismeretlen

Megjegyzés: Művészi verseken alapuló szerzői kompozíció, amely a polgári magaskultúra része. Ezt követi egy másik, ütemében és karakterében ellentétes dal, amely ennek a kórusnak azt az előadói gyakorlatát mutatja be hosszabb előadások közben, ahogyan váltogatják a gyors és lassú dalokat. Az énekesek örömmel énekelték a gyors és lassú dalok összekapcsolását. Bár a dalt a kórus előadásában vették fel, a Gyűjteményben egyszólamú lejegyzésként szerepel: 301.

KOTTA

SZÖVEG

Ta ne boli cveće kad sa grane pane,
već na tužnoj grani ostaju tek rane.
Cvetak vetrić nosi leta veseloga,
zbogom čedo moje, srce srca moga.

Ne umire potok, kad oteče dalje,
već korito tužno suši se i taje.
Potočić će naći lepše perivoje,
zbogom dušo moja, zbogom čedo moje.

Kad odleti ptica, u visinu s’ vine,
ali tužno gnezdo u samoći gine.
Ptica u visini večnu ljubav poje,
zbogom dušo moja, zbogom čedo moje.

Otkinuti cvete, potoče neverni,
odletela ptico, zrače moj biserni:
tužnog mog života ti, jedino blago,
zbogom moja dušo, zbogom čedo drago.