072. Išla Jana iz Bečeja sama

Dialektus: D
Téma: Epikus énekek, elbeszélő énekek, románcok, balladák
Jelzet: ZTI_AP_8168g
Szövegkezdet: Išla Jana iz Bečeja sama [Óbecséből ment egyedül Jana]
Helység: Magyarcsanád
Énekelte: Jenovac Marika (60 éves)
Gyűjtés éve: 1959. március 2.
Gyűjtő: Vujicsics Tihamér
Lejegyezte: Vujicsics Tihamér

Megjegyzés: Elbeszélő ének, a magyarországi és romániai szerb hagyományra jellemző más dallammodellre énekelve.

Lejegyzése a Gyűjteményben: 173. (A Gyűjtemény nyomtatott verziójában az előadó neve tévesen szerepel.)

KOTTA

SZÖVEG

Išla Jana,
išla Јаnа iz Bečeja sama.
Išla Јаnа iz Bečeja* sama.


Susreli je tri stara drotara.
Jedan reče: Poljubi me, Jano.
Drugi reče: Zagrli me, Jano.
Treći reče: Daj dukate zlatne.
Voljim biti tiskoj ribi hrana,
neg’ da ljubim tri stara drotara!**
I pozdrav’te moju milu majku,
da ne pije tiske vode hladne:
popiće mi moje oči čarne.
I pozdrav’te moga oca Luku,
da ne hvata pokraj Tise štuku:
uhvatiće moju desnu ruku.
I pozdrav’te moga brata Savu,
da ne kosi рокгај Tise travu:
pokosiće moju kosu plavu.
I pozdrav’te moju sestru Jelu,
da ne čeka Janu na večeru!
To izusti, u Tisu se spusti.

*Bečej, magyarul: Óbecse, Tisza-parti város Kelet-Bácskában (1978-ban Jugoszlávia, ma Szerbia).
**A szerkesztők meg jegyzése: Drotar iparost jelent, aki fémedényeket javít (lakatos).